Geochelone elegans

A csillagteknős a szárazföldi teknősök közé tartozik. Egy nagyon feltűnő mintázat található a hátpáncélján. Ha első pillantásra furcsának is tűnik ez a minta, az élőhelyén nagyon jó álcának bizonyul. Ehhez hasonló mintázatot találunk többek között a sugaras teknősön (Geochelone radiata), a közönséges pókteknősön (Pyxis arachnoides), a résteknősön (Malacochersus tornieri), valamint a rojtos sátorteknősön (Psammobates oculifera) és a púpos sátorteknősön (Psammobates tentorius). Ezek a teknősök már a herpetológia kezdete óta nagyon kedveltek a teknőstartók körében. A velük való kereskedelem és a természetes élőhelyeik csökkenése miatt a vadon élő egyedszámuk rohamosan csökken, így már ők is feliratkozhattak a veszélyeztetett állatok listájára. A leginkább veszélyeztetett ezek közül a csillagteknős, amelyet gyakran vadon fognak be Sri Lanka-n.

Nagyrészt Indiában, Pakisztán dél-keleti részén és Sri Lanka-n elterjedt. Három, földrajzilag elhatárolt alfaja létezik. Ezen kívül előfordul, hogy néhány alfaj létezik még vagy amelyeket a jövőben fognak leírni. Nem tudok arról, hogy az alfajainak lenne pontos besorolása. Magyarul talán az északi, déli és Sri-Lanka-i csillagteknősnek lehet őket nevezni. Ezek az alábbiakban térnek el egymástól:

• Az északi részen élők (Gujarat, Rajasthan, Uttar Pradesh tartományokban és Pakisztánban őshonosak) feltűnően nagyok és viszonylag sötét színűek. Az egyébként fekete ékek ennél az alfajnál inkább barna.

• A déli részen élők (Tamil Nadu, Kerala és Karnataka tartományok) sokkal kisebbek, mint az északi rokonai.

• A Sri Lanka-n élő csillagteknősök a Dél-Indiában élőékére hasonlít a színeiben, csak akkorák, mint az északon élőek.

A csillagteknős egy közepes nagyságú szárazföldi teknős. Az eddig talált legnagyobb ilyen fajú egyed egy 7 kg-os, 38 cm-es nőstény volt. A legtöbb ilyen teknős azonban kisebb. A két nem között viszonylag könnyű különbséget tenni. A nőstények nagyobbra nőnek, mint a hímek, amelyek a 20 cm-t sem nagyon haladják meg. Ezen kívül a nőstényeknek kerekebb a kinézetük és rövidebb a farkuk. A hímeknek homorú a haspáncélja és laposabb, simább hátpáncéljuk van.

A páncéljának az alapszine a világos homokszíntől a sötét sárgáig-barnáig terjed, sok fekete ékalakú területekkel, amelyek csillagot alkotnak. A felnőtt egyedeknek a szinei sötétebbek lesznek. A páncélja eléggé púpos, azonban ennek a púpnak a mértéke eléggé eltérő. Eddig még nem született megfelelő tudományos bizonyíték ennek az eltérésnek az okára. A spekulációk a genetikai okoktól a különböző étkezési szokásokig terjednek. Az mindenesetre feltűnő, hogy Sri Lanka-n gyakrabban púposabbak a csillagteknősök, mint a szárazföldön.

A mellső lábain - ellentétben a hátsókkal - nagy pikkelyek vannak. A bőre a krémszínű sárga, barna-fekete pontokkal. A csillagteknősnek 5 ujja van mindegyik lábán és a hátsók erősebbek, mint az elsők. A nőstények hátsó karmai hosszabbak és erősebbek, mivel ezekkel ássa ki a tojásainak a fészket.

A csillagteknős nagyon különböző körülmények között megél. A sivatagszerű helyektől nyirkos erdőkig megtalálhatóak. Mindegyik alfajról elmondható, hogy túlnyomó részt száraz körülmények között él és így egy hosszabb rövidebb időszakot (3-10 hónapot) át kell vészelnie. Mindenképpen szüksége van ilyenkor egy rejtekhelyre, ahol ezt a nagy hőséget el tudja viselni (főleg délben). Ez akár növényekből, kőből vagy sövényből is állhat.

A csillagteknősök főleg vegetáriuánusok. A legfontosabb élelemforrása a fű. De nem veti meg a döghúst és a rovarokat sem. Természetes körülmények között csak a monszun után talál friss füvet. A két monszun közti időszakban meglehetősen inaktív és hosszú időt tud élni étel nélkül.

A csillagteknősöket viszonylag meleg helyen kell tartani. 15°C alatti hőmérséklet esetén biztos a megfázás. Nyáron mindenképpen hasznos egy melegebb búvóhelyet keresni számára. Esténként tanácsos a teknőst valamilyen melegebb helyen vagy belső terráriumban tartani. A páratartalom kérdésében a származási hely az irányadó. Mivel ez eléggé eltérő, ezért fontos tudni, hogy pontosan hol él eredetileg az adott csillagteknős.

A téli hónapokban mindenképpen ajánlatos benti terráriumban tartani.

Ha kint tartjuk a csillagteknősünket, akkor legalább 6 m²-es területet kell biztosítanunk egy párnak. A kinti terráriumot egyébként teljesen úgy kell berendeznünk mint szokványos esetben, csak füvek mellé Indiában őshonos növényeket (pl. hibiszkusz, eperfa stb.) vagy más növényeket (pl. lóhere, pitypang, útifű, apró szulák stb.) ültetni.

Szobai terrárium esetében 3 m²-t kell biztosítanunk egy pár számára. Mindenképpen szükséges megfelelő mennyiségű és minőségű fénnyel elárasztani ezt a terráriumot, és az UV-lámpa sem hiányozhat az ő esetében. Többfajta hőmérsékleti helyet kell kialakítanunk a számára, tehát szüksége van viszonylag hidegebb és melegebb helyekre is. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne csökkenjen 22°C alá. A napozókövén egy spotlámpa segítségével könnyen elérhetjük akár a 38°C-ot is.

Aljzatnak a következőképpen összeállított keverék az ideális:

• 90% nem trágyázott és dúsított föld

• 10% homok

Az elmúlt évszázadban India természete gyökeresen megváltozott. A csillagteknős élettere folyamatosan csökken, és állandóan zavarják az életét. A növeknő népesség azonban nem csak a teknős területét foglalják el, hanem a nagy szegénység miatt meg is eszik. Ezen kívül a vadon élő állatok befogása és a velük való kereskedelem sem használ túlságosan a populációnak. Elsősorban a fiatal egyedeket fogják be és adják el. A csillagteknőst a Cites 2. kategóriájába sorolták, amely szabályozza ezzel a teknőssel való kereskedelmet is. Indiában a kereskedelme és a tartása engedély nélkül elvileg tilos.