(Podarcis taurica)

A forrósodó homokon különös gyors mozgású homoki gyíkot Magyarországon már csak szigetszerű állománya él. Egyes kiskunsági élőhelyeken az utóbbi 10 évben száma erősen megfogyatkozott. Ez különösen azért aggasztó, mert a homoki gyík, élőhelyi igényei miatt egyik ritkább gyíkfajunk. 

Általános leírása: Vékony, karcsú testalkatú gyík, melynek maximális hossza 15-18 cm. Feje hosszú és keskeny és homloka lapos. Lábai viszonylag hosszúak és vékonyak. Farka elég hosszú és fokozatosan keskenyedik. A hátoldala sárgásbarna, vagy barnásszürke, a közepén összefüggő, zöld sáv húzódik. Ettől jobbra és balra, valamint az oldalakon sötétbarna, vagy barnásfekete foltok alkotnak nem összefüggő szalagot. A szalagok között zöldessárga, világossárga, piszkosfehér vonal húzódik. A hasoldal sárgásfehér vagy tompafehér. A hímek háta a gerincvonal mentén fűzöld, a hasoldal a gallértól a farok tövéig sárgásfehér, nászidőben narancssárga, míg az áll és a torok tompafehér. A hasoldal határán kobaltkék pontsor látható. A nőstények hasa tompafehér. A fiatalok hátának alapszíne dióbarna, a gerincvonal mentén szürkészöld sáv húzódik. Az oldalakon már láthatók a fehér pontokból álló csíkok.

Elterjedése: A Balkán-félszigeten, viszonylag nagy, összefüggő területen fordul elő. Romániában a Fekete-tenger mentén széles sávban, valamint Ukrajna egyes területein is megtalálható. Törökország nyugati részén is honos. Magyarországon szigetszerű állománya él, több populációra szakadva.

Nem túl igényes, megtalálhatjuk réteken, út menti árkok falában, mint a lombhullató erdőkben, vagy hegyi sztyeppréteken.

Hazai állománynagysága nemnagyon ismert. Egyes kiskunsági élőhelyeken az utóbbi 10 évben száma erősen megfogyatkozott. Ez különösen azért aggasztó, mert a homoki gyík, élőhelyi igényei miatt egyik ritkább gyíkfajunk. Azokon a területeken, ahol még erős populáció van, nagy számban fordul elő, de közel sem olyan nagy tömegben, mint pl. a fali gyík.

Életmódja: Április közepén jön elő a téli álomból és nem sokkal később párzik. Június első felében rakja le általában 2-6 puha héjú, tojását, melyekből a fiatalok augusztus végén, szeptember elején bújnak ki. Rendkívül gyors gyík, ha megzavarjuk pillanatok alatt eltűnik a földalatti lyukakban, amelyeket néha maga ás. Kizárólag a talajon él. Igényli a meleget, mint más többi gyíkfajunk, jobbára csak meleg napos időben mozog. Táplálékát különféle szárnyasrovarok, pókok, stb. képezik. Meglehetősen sok ellensége van, elsősorban az élőhelyén előforduló madarak zsákmányolják.  

Mint minden hazai hüllő, VÉDETT!