MOCSÁRI TEKNŐS (Emys orbicularis)

A mocsári teknős sötét színezetű, lapos testű; kitűnően úszik a víz felszínén és a mélyben egyaránt. Fején és nyakán sok sárga pötty található. A páncél ovális alakú, hátrafelé kiszélesedik és sárga vonalak, pontok díszítik. A fiatal állatoknak tarajuk is van a hátuk közepén. A páncél hossza kb. 20 cm. A fiatalabbaknak a haspajzsuk hajlékony; a kifejlett állatoké is kissé mozgatható, színe világos és sötét foltok díszítik. A nemeket szivárványhártyájuk színe alapján lehet megkülönböztetni egymástól: a hímeké általában narancssárga, a nőstényeké pedig sárga. Lábain karmok vannak és úszóhártya feszül az ujjai között. Fejbőre síma, de a lábait nagy pikkelyek borítják. Megtalálható Északnyugat-Afrikától Ázsiáig. Európa déli részein honos, de Kelet-Európában is él. Magyarországon az egyetlen vadon élő teknősfaj; az országban szigorúan védett! Védettségi értéke: 50.000 forint. Az iszapos, vízinövényekkel benőtt állóvizeket kedveli, de előfordul a napsütötte erdei tavakban, ligeterdőkkel szegélyezett holtágakban is. Napközben a csendes vidékeken kimászik a vízből napozni egészen napnyugtáig, majd vadászni indul. Táplálékai a halak, bogarak, giliszták, de a dögöket is elfogyasztja. A téli hónapokra az iszapba ássa magát, és csak áprilisban bújik elő. Ilyenkor különös hangon füttyentget, ami valószínűleg a párosodásra szóló hívójel. A párzás májusban történik meg; a 8-9 tojást júniusban vagy júliusban rakja le, általában naplemente előtt egy saját maga ásta parti gödörbe. A kis teknősök gyakran csak a következő év áprilisában kelnek ki. Mind a vízben, mind a szárazföldön ügyesen mozog. A legkisebb neszre is a víz alá bukik. Fogságban sokáig tartható megfelelő táplálék mellett. Gyorsan megszelidülnek és fűtött helyen nem térnek téli pihenőre.